Hitvallás
Segítsd magyar testvéreidet!
Fegyvert reájuk - se gondolatban, se szóban, se ténylegesen - soha ne emelj!
Együvé tartozunk, mi, magyarok!
Nagyboldogasszony-anyánk s Öreg Östen
együtt, kéz a kézben segéljen minket továbbra is.
Fehérbarátok - az ősi pálosság
Mi, Magyarok, Nimród vérei, Magyar és ikerpárja, Hunor leszármazottai, ősidők óta járjuk utunkat. Elhívásunk szerint óvjuk, vigyázzuk a Földet, ahol a legerősebb és a legtisztább a jóságos isteni erő. Hozzájárulunk ahhoz, hogy ez az erő, energia, az érdek és viszontvárás nélküli szeretet, megmaradjon, éljen, lüktessen. Tovább erősítjük, és elősegítjük, hogy kiáradva mindent és mindenkit tápláljon Földanya kebelén. Azon vagyunk, hogy valóban tisztán áramoljon, és ne legyen olyan ellenható, mely tisztaságát s áramlását meg tudná akasztani.
Vezérlőnk a Turul és a Csodaszarvas, akik az isteni elhívást hozzák a Földön létezők tudomására. A Turul köti össze az égi és a földi világot, ő az isteni iránymutatás jelképe számunkra, ő a Világ-Mindenség Teremtője, fenntartója. Míg a Csodaszarvas a nemzetet a földi közegben vezeti, és ő az isteni iránymutatás által továbblendítő segítőnk. Ha a szarvas esetleg megtorpan, megsérül, a sólyom az, aki, önnön erejéből, energiájából önmagától adva felemeli, meggyógyítja, s újra útjára teszi.
A világot megalkotó energia (Isten) nem véletlenül teremtette sokszínűvé a Földet. Ahogyan minden egyes lélek a földi utazásához választ magának egy külső megjelenést, egy családot és egy helyet a leszületéshez (ezzel keretet adva sorsának kiteljesedéséhez), úgy az egyes közösségek, nemzetek is rendelkeznek egy sajátos induló "isteni csomaggal", feladattal. Az az egyén, illetve közösség, aki ezt a kapott tálentumot nem éli meg, nem fejleszti tovább, hanem eltékozolja azt, az nemcsak önmaga, hanem a Lét, a Teremtés ellen is vétkezik.
Egy embert és egy közösséget is alapvetően határozza, mutatja meg a gondolkodásmódja, a szavai, a cselekedetei, illetve az az alap, amire a cselekedeteit felépíti, amin azokat megéli, megvalósítja. A jövő a jelenben építhető, jelenlegi cselekedeteinkkel formáljuk, hogy miként alakul, de ha nincs alapunk, kiindulópontunk, vagyis nem ismerjük a múltunkat, lényegi önvalónkat, akkor nincs mire építkezni, nincs miből jövőt létrehozni. Eredetünk, gyökereink, a kapott kereteink tiszteletben tartása és megélése viszont kiszélesíti nemcsak látókörünket, hanem a lehetőségek széles tárházát nyitja meg előttünk.
Kiemelten fontos tisztában lennünk gyökereinkkel, azzal, hogy születésünknél fogva részesei vagyunk a létezésnek egyénként, valamint az egyének alkotta közösségként, nemzetként. Eredetünk és önvalónk, meg cselekedeteink csak ebben a vonatkozásban, és ebben a közegben nyernek értelmet, s az e keret által nyújtott adottságok és lehetőségek felvállalásával és megélésével válhatnak teljesen valóra. Ebből adódóan mi magyarok a testi-lelki-szellemi kiteljesedésünket csakis ementén érhetjük el.
A saját nemzeti keret, múlt, hagyományok ismerete, ápolása, valamint jelen cselekedeteinkkel való továbbvitele, kiteljesítése minden egyes egyén saját feladata, de egyben, mivel közösség részesei vagyunk, közös ügyünk is. Ha az egyének önmagunkban is erősek, önmagukban is teljesek, akkor az általuk formált közösség is teljes, és egységes lesz. A teljes és egységes közösség pedig segíteni tudja az egyén önálló kiteljesedését, így az áramlás oda-vissza működik, és a folyamat során az egyén és a közösség egymást segíti. A magyar egyén magyarságán keresztül teljesedik ki, a kiteljesedett egyénekből álló magyar nemzet pedig keretet, segítséget ad az egyénnek, hogy az az útját tudja járni. Ez nekünk, magyar egyéneknek azt jelenti, hogy fel kell vállalnunk magyarságunkat, ki kell nyilatkoznunk, hogy az eredethez csakis a magyarságunkon keresztül tudunk el, illetve visszajutni.
Az idegen modellek átvétele a magyarság életétől idegen mintákat épít be és működtet. Eredményeképpen éket ver a nemzeten belül, és szembeállítja egymással a magyart. A felszínen szabadságot, békét, biztonságot ajánl, de valójában ellentétet szít, háborút kreál és szolgaságot hoz. Nekünk a gyökereinkhez kell visszanyúlnunk, miként a fa is lenyúlik, és ha még élnek azok a gyökerek ott lent a mélyben, lelkünk mélyén (márpedig élnek), akkor megtaláljuk őket. Ehhez újra becsülnie kell magyarnak a magyart, újra szeretni egymást gondolatban, szóban és tettben egyaránt. Ha nem eszerint élünk, és idegenekre hallgatva szellemi, lelki és fizikai fegyvert emelünk egymásra, akkor vétkünk visszahull ránk, nevünk pedig - önnön cselekedetünk által - kitörlődik a lét nagy földi könyvéből. Térjünk vissza hát eredeti utunkra, adjunk lehetőséget a világot betöltő energiának (Istennek), hogy segítsen nekünk, segítsen megvalósítani álmainkat-céljainkat, segítsen betölteni elhívásunkat.
Az elhívás nem ad semmiféle kiváltságot számunkra, nem leszünk jobbak, szebbek. Az elhívás feladat, az elhívás maga a szolgálat. Szolgálat, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert az a többlet, amivel rendelkezünk azért adatott meg nekünk, hogy a szó igazi értelmében tehetősek legyünk, tehát tegyünk, de ne önmagunkért, ne önös érdekeinkért, hanem egymásért, a Földért, a Világért.
A magyar teljesebb fogalom, mint az ember; de ezen a téridő felületen csak együtt működhet. A Magyar valóban egy teljes Világ-Egyetem, ha magyarként él; de ha szintet süllyed, az emberrel együtt ragadhat bele a legsűrűbb anyagba, mert ezen a téridő felületen csak együtt működhet. A világ mi mag-unk is vagyunk, ami, aki szembejön, ahol, ahogy vagyunk, lelkünk tükre is, egyéni és közösségi szinten is. Lelkünk, Turulunk szárnyalhat, mint a Világegyetem Teremtője, rendezője, alakítója, és önnön erejéből, példájával táplált Csodaszarvasként áramolhat a földön. S ekkor, az egyik legmagasabb spirituális töltettel rendelkező fogalom, a Magyarok közössége általi Magyar-ország, hazánk, honunk, valóban a teljes, kerek Világ-Mindenség lészen. Ez tükröződik kívül.
Fehérbaráti, ősi, magyar pálos elhívással szólítunk tehát minden magyart, hogy a gondolat, a kimondott szó, és a cselekedet teremtő erejével, egyéni és közösségi szinten is, közösen, együtt rezdüljünk, hogy valóban megformálódhasson az igaz eljövendő. Mert ha sok-sok magyar közöset akar, és azért közösen tesz is, óriási energiák mozdulhatnak meg. Magyarként tegyük meg, amit meg kell tennünk, és egyben hagyjuk, hogy minden egyes magyar testvérünk is megtegye azt, amit neki, magának kell megtennie. Sok-sok apró lángocska ég most, mint azt Özséb is érzékelte látomásában. A sok-sok lángocska mi magunk vagyunk, mindannyian, akik felvállaljuk lelkünkben a tiszta utat. Ezek az apró lángok összeérnek. Higgyük és tudjuk is: ha lépünk, a jóisteni segítség és az ősök támogatása is megérkezik hozzá.
Nap fiai, magyarok, áldjon meg benneteket az Úr és őrizzen meg benneteket! Fordítsa az Úr az Ő orcáját tifelétek és adjon tinéktek tudást, erőt, győzedelmet és hatalmat a gonoszság fölött! Szeressétek egymást, hogy méltók legyetek az Úr szeretetére! Segítsétek egymást és az Úr is megsegít benneteket... védelmezzétek egymást és az Úr is megvédelmez benneteket... ne féljetek, magyarok... és ne csüggedjetek... mert veletek van az Úr... aki megerősít... megsegít... és igazságának jobbjával támogat benneteket... minden küzdelmetekben... - Bízzatok Őbenne... s istentudó hitetek... hegyeket mozdít... országot szabadít... Magyar... országot... Isten országát... az Ő dicsőségére... istentudó magyarok... jövendőjére... (Hagyaték-Wass Albert)